A következő poszt egy kedves blogger társamtól, a Life is Us Blog szerzőjének “tollából” származik. Témája pedig a mai világ emberének igencsak aktuális gondolata; mit tegyél ha elakadtál a céjaid megvalósításában.

Kata eredetileg azért indította a blogját, mert az írással szeretne foglalkozni, méghozzá ebből szeretne élni. Szövegírói munkát szeretne és célja, hogy az egy idő után nyilván bevételt termeljen.

Blogja a Life is us, vagyis “az élet mi vagyunk”, “az élet a miénk”, és úgy véli, hogy sokkal jobban tudjuk irányítani az életünket, mint ahogy azt sokan gondolják. Az utóbbi években sok életvezetési tapasztalatra tett szert, és ezáltal is szeretné ezt az “elvet” reprezentálni.

Ezen kívűl arra szeretne még hangsúlyt fektetni, hogy mi mindent kaphatunk a kutyáktól.  Úgy tűnhet, hogy ez teljesen külön áll az előbbi témától, ám ez csak látszat. A kutyusok ugyanis érzékelik, hogy milyen hangulatban vagyunk, és eszerint viselkednek velünk, és a többi emberrel. Így ha azt szeretnénk, hogy ők jól érezzék magukat mellettünk, akkor oda kell figyelnünk magunkra. Valamint rövid történetek, novellák is szerepelnek a blogján, mert úgy érzi,  vannak olyan dolgok, amiket így tud jól elmondani.

Olvassátok szeretettel!

Tovább előre!

célok
Kép: Pexels/Tookapic

Merthogy ha bevalljuk, ha nem, mindannyian eljutunk erre a pontra, amennyiben valamilyen komolyabb projektbe fogunk.

Péntek este van, én pedig hulla fáradt vagyok. Annyira, hogy csak ülök a laptopommal az ölemben, és bámulok ki a fejemből. Azaz csak bámulnék, mert tudom, hogy rengeteg dolgom van.

Egy blogger ugyanis sohase unatkozik, és vannak olyan feladataim, mint pl. a képkeresés, amelyeket csak hétvégén tudok csinálni. Ráadásul ez a blog nekem nem csupán egy hobbi, hanem egy referenciamunka ahhoz, hogy szövegíróként dolgozhassak.

Szép terveim vannak, ugye? Kár, hogy most egy kicsit se érdekelnek. Inkább arra gondolok, hogy mennyivel jobb volt, amikor még nem volt blogom. Mennyivel kényelmesebb volt péntekenként kómás fejjel ülni, és a mások blogjait olvasgatni.

Na, ezek eléggé negatív gondolatok, de egyáltalán nem egyediek. És az se újdonság, hogy valaki így érez. Annyira nem, hogy már a Bibliában is találkozhatunk ilyesmivel.

Tudod: van az a sztori, hogy a pusztában bolyongó zsidók visszasírják azt az időszakot, amikor nekik is csurrant-cseppent valami az egyiptomi húsosfazekakból.

Amikor először hallottam ezt a történetet, egyáltalán nem tetszett nekem ez a hozzáálllás. Mostanra viszont már pontosan tudom, hogy aki azt mondja, hogy még nem érzett ilyet, az hazudik, vagy pedig soha semmiféle nagyobb projektbe se kezdett bele.

Ez az érzés a világ legtermészetesebb dolga, ha elakadunk a céljaink megvalósításában.

Baj csak akkor van, ha hagyjuk, hogy elborítson és bedaráljon minket.

Íme néhány tipp, hogy esélye se legyen ilyesmire:

1. Gondold át, hogy miért pont azt a bizonyos célt tűzted ki.

Merthogy bármibe is fogtál bele, azt nyilván nem ok nélkül tetted. A kezdet kezdetén egész biztos lelkesített a szóban forgó dolog. Én is így éreztem az írás iránt. Hetekig másra se tudtam gondolni, csak arra, hogy na végre megtaláltam azt a melót, ami igazán nekem való. Szóval idézd fel a kezdeti érzéseidet és gondolataidat.

2. Emlékezz vissza a sikereidre.

Mert igaz, hogy most elakadtál, de azért egész biztos értél már el sikereket az épp futó projekteddel kapcsolatban. Ha mást nem is, legalább annyit, hogy elindítottad azt. Igen, gyakran ez is komoly fegyvertény. Velem is nagyjából ez volt a helyzet, amikor a cikk elején felvázolt eset megtörtént.

A blogom most is fiatal, akkor pedig mindössze két hónapos volt. De hát az is óriási dolog volt, hogy odáig eljutottam! Amikor ugyanis kitaláltam, hogy blogolni szeretnék, azzal szembesültem, hogy az íráson kívül lesznek ám olyan feladataim is, amelyekhez akkor még hozzá se tudtam szagolni. Ide tartozott annak a felületnek a kezelése is, ahova a posztjaim kerülnek. Eleinte ez egy teljesen ismeretlen terep volt számomra, mostanra viszont már úgy dolgozom vele, mintha egész életemben ezt csináltam volna.

3. Legyél fegyelmezett.

célok
Kép: Pixabay

Az itt felsoroltak közül ez a legnehezebb feladat, az egyszer biztos. Mert amikor az ember nem halad semmit, akkor nagyon könnyen frusztráltá válhat. A düh elborítja az agyát, és elkezdi gyűlölni a világot, amiért ilyen szar helyzetbe jutott. Aztán ehelyett vagy akár emellett az is megtörténhet, hogy az illető mindennel foglalkozik, csak épp azzal nem, amivel kéne. Sokan ilyenkor szoktak órákon át a Facebookon héderelni.

Ismerősek ezek a taktikák? Mert nekem nagyon is azok!

Ám tapasztalatból tudom azt is, hogy nem jutunk velük az ég világon semmire. Ha viszont összeszeded magad, és csak a célodra koncentrálsz még akkor is, ha elakadsz valamiért, az eleinte nagyon nehéznek tűnhet, de aztán sokkal egyszerűbb lesz az életed. Így ugyanis a negatív gondolataid helyett előtérbe kerülnek a pozitív, építő jellegű gondolatok, amelyek segítségével képes leszel tovább haladni.

4. Legyél laza.

Igen, ez simán lehetséges akkor is, ha egyébként fegyelmezetten dolgozol. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy ne görcsölj rá a témára. Én azt szoktam mondani magamnak, hogy „No Everest!” Merthogy sokszor a legkisebb feladatomat is hajlamos vagyok olyan komoly műveletnek látni, mintha meg kellene másznom az Everestet, méghozzá előzetes felkészülés és oxigénpalack nélkül.

De hát ilyesmiről szó sincs, és ha az ember folyton azon agyal, hogy milyen nehéz az adott feladata, akkor sohase fog vele végezni. Nem fogják ezt hagyni azok a gondolatok, amelyek arról szólnak, hogy milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Képzeld el, hogy el akarsz dobni egy labdát jó messzire.

célok

Ha megfeszíted a karodat, és teljes erőből próbálod elhajítani, akkor sajnos szegény bogyó már néhány méter után a földön fog kikötni. Ha azonban erősen, de azért lazán dobod előre, akkor már egész biztos jóval messzebbre fog jutni. És te is sokkal előbbre fogsz jutni, ha így állsz a céljaid eléréséhez.

5. Ünnepeld meg a sikereidet.

célok
Kép: Unsplash

És ne csak a nagyokat, hanem a kicsi, de sikeres lépéseidet is. Mert gondolom mondanom sem kell, hogy csak kis lépésekben tudsz előre haladni. Az épp járni tanuló kisgyerek se fogja egyből lefutni a Maratont! Na, azért nem kell minden apró siker után pezsgőt bontanod. Elég ha csak végiggondolod, hogy már megint milyen überszuper voltál. Nekem ez abszolút bevált. Ez azt erősíti bennem, hogy bármilyen feladatot meg tudok oldani, amire épp szükségem van.

Ha tetszett a vendégposzt és szeretnétek hasonlókat kommenteljetek! 😉

J.

Please like and share:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.