Lezarult egy korszak.. Most betekintést engedek nektek egy kosaras naplojaba. 🙂

Egy ujabb kosarszezonnak lett vege. 14 ev fontos resze az eletemnek..

14 ev, amiben volt rengeteg elmeny, utazas, tomenytelen szamu meccs, edzes, lemondas, aldozathozatal. 

Megtapasztalhattam azt, hogy milyen igazan kitartonak lenni, hogy milyen az igazi csapatjatek, a kuzdes es az akaras, akkor is ha mar a tested reg feladna a kuzdelmet, a lelki erod visz tovabb.Voltam tobbszor a dobogo tetejen, de a sor legvegen is profikent. Volt tengernyi elert cel, erem, egyeni dijak, a sirbol visszahozott meccsek, boldog pillanatok, unneplesek. De ugyanakkor volt nagyon sok szenvedes, siras, remenyvesztettseg es elveszettseg erzes, egy egy fontos elvesztett meccs utan.

A kezdetek

Anno, amikor 10 evesen elkezdtem kosarazni mindossze a sport szeretete miatt, nem is sejtettem, hogy mire vallalkozom, es mi fog kisulni az egesz kosarlabda temabol. Arra fokent nem gondoltam, hogy olyan edzot kapok, aki oriasi hatassal lesz ram.

Kimeletet nem ismerve hajtott mindig minket, nem lehetett kifogasunk, mindig 100%-ot kellett hoznunk. Olyan nem fordulhatott elo, hogy edzest, az pedig meg inkabb nem, hogy merkozest kihagyunk. Kokemenyen komolyan kellett vennunk a sportot, a csapatot, ez kellett, hogy legyen az elso helyen az eletunkben.

Maganelet sokszor nem is letezhetett, ha letezett is, o tudott mindenrol, mintha lett volna otthon egy varazsgombje amiben folyton figyelt volna minket. Ez az eleg aktiv figyelem amit nekunk szant, sokszor azert tul sok volt, hiszen fiatalok voltunk, kicsit azert szerettunk volna elni is. Meg olyan sztorira is emlekszem, hogy egy bulihelyre lejott utanunk, na gondolhatjatok hogy nem azert, hogy tancoljon velunk..:D

Teny, hogy sokszor ereztuk terhesnek azt, hogy anyank helyett anyank akart lenni, de ezek mellett a vasszigora, a hajnali edzesei, a fegyelem es a kizarolagos figyelem amit elvart es megkovetelt, rengeteg dologra megtanitott, formalt emberileg es megis csak eljuttatott minket mindig a legjobbak koze a korosztalyunkban, NB1-be, magyar valogatottba is fiatalkent.

Akarhogy is volt anno, mar nem haraggal, sot halaval gondolok ra, mindazert amit kaptam tole, es altala a kosarlabdatol.
Minden evben lehetove tette, hogy elmenjunk a csapattal kulfoldre nyaralni, nemzetkozi tornakon vehessunk reszt, legyen kulon eronleti edzonk, valamint mindig odafigyelt a tanulmanyainkra is. Szoval tenyleg mindent megtett azert, hogy eredmenyesek legyunk.

Ajándék vagy kihívás?

Azota persze voltak kulonbozo edzoim. Voltak akik szemelyisegileg sokkal lazabbak voltak, voltak akik hasonlo szigorral rendelkeztek az elsohoz, egyben viszont nagyon komoly kosarlabda multtal, es elismertseggel. Mindenkitol mast es mast tanulhattam meg, de osszesegeben mindegyikukre jo erzessel gondolok.

A kosarlabda sok mindent hoz az eletedbe, foleg ha versenyszeruen csinalod es az elso helyet foglalja el az eletedben.

Nekem 10 evig teljesen a prioritas volt, meg ha lazas is voltam, ritkan hagytam ki edzest, tudtam, hogy mindig fontos ott lenni, mert jon a kovetkezo meccs amire keszulni kell. 

Volt nemegyszer, hogy a sajat osztalytarsaimmal kellett harcot vivnunk amiatt, hogy mi, a “kosarasok” kimaradtunk a hetfoi dolgozatirasbol a hetvegi meccsek miatt. Sosem ertettek, mindig csak tamadtak minket miatta, hogy mi “kulonckodunk”. Csak egy hetet kellett volna ugy vegig csinalniuk ahogy mi tettuk, es maris mashogy alltak volna hozzank, es a munkahoz amit belefektettunk a sportba, minden egyes nap es minden heten.

                                                                 (Kep: Pinterest)

A csapattarsaid valnak a legjobb baratnoidde, a “csaladodda”, ok azok akikert mindent megteszel a palyan, es azon kivul is. Joban, rosszban is egyutt vagytok, egyutt nevettek, sirtok. Sajnos sokszor elofordul az is, hogy a versenysport miatt nincs idod szerelmi eletre, avagy tul osszeegyeztethetetlen az idobeosztasod egy kapcsolathoz. Nyilvan mindig meg lehet azert oldani amit igazan meg szeretnel, de ettol fuggetlenul teny, hogy  rengeteg aldozathozassal es lemondassal jar barmilyen versenysport.

Voltak ellenfelek akikkel minden evben megkuzdottunk, es ezaltal mar tudtuk kik a kulcsemberek egyes csapatokban es mik a mesterfogasaik, igy tudtunk ellenuk keszulni. Azonban megis mas mas eredmenyek szulettek az evek soran, hiszen a gyozelmek nem csak ezen multak.

Gyerekkent sosem gondoltam bele, hogy mi is volt az igazi ok eppen amikor kikaptunk egy meccsen. Mindig azt gondoltam, hogy biztos a kihagyott ziccerek, az, hogy nem futottunk eleg gyorsan, esetleg nem szedtunk eleg lepattanot. 

De most felnottkent, foleg hogy mar nem csinalom olyan profi szinten mint anno, mas gondolatok is felbukkantak bennem. Elgondolkodom, hogy egy egy meccs miert sikerult ugy ahogy. Foleg nyilvan miutan kikaptunk, es esetleg raadasul egy olyan csapattol akitol nem szabadott volna, az erofolenyek, vagy csapatosszetetel alapjan.

(Kep: enterpreneur.com)

Visszatérés 2012-ben

 5 ev kimaradt kosarlabda utan ujra versenyzesre adtam a fejem 2012-ben. Hianyzott nagyon, es teny, hogy joval kevesebbet is sportoltam ezekben az evekben, amig nem volt nekem a kosarlabda.

Jott egy lehetoseg, egy regi csapattarsamnak koszonhetoen, egy uj csapat es ugy dontottem nekivagok ujbol.

Voltak nehezsegeim az elejen boven. Ereztem, hogy a testem es a kezem nem mozog ugyanugy ahogy anno tette, nem tudtam eleinte azokat a trukkoket amivel korabban megvertem, becsaptam az ellenfeleimet. Ujra sajat magammal is vivodtam es versenyeztem naprol napra, hogy visszanyerjem legalabb az arnyekat korabbi onmagamnak.

Az elso 2 ev egy uj csapatnal telt el. Érdekes volt, lenni egy csapatban olyan emberekkel, akik annyi even at az ellenfeleim voltak. Mar nem gyerekkent, hanem felnottkent jatszani veluk, teljesen mas elmenyt nyujtott. Kaptunk egy szakmailag nagyon profi edzot, es indulhatott a bajnoksag.
Sikerre vitt minket, eloszor megnyertuk a felnott NB1 B-s bajnoksagot, a Hepp kupat is, majd a 2.evben ezustermesek lettunk, ami azert szinten jo teljesitmeny volt, meg akkoris ha nekunk oriasi csalodas volt.
A második szezon végén, az utolso meccs utan kijelentette, hogy jovore csak azokkal akarja folytatni, akik biztosan ott tudnak lenni mind az 5 edzesen. (na most ezt munka mellett valljuk be azert eleg megterhelo volt, de mivel NB1 A-ba keszult a csapattal, valahol ez is ertheto volt tole.)

Igy sokan ugy dontottunk, hogy nincs mas hatra, mit hogy masik csapatot keressunk, hiszen ezt nem tudjuk vallalni.

Új csapat

Majd 2 ev egy masik, ujabb csapatnal, akik a korabbi evben szinten az elbolyban mozogtak. Sokan atjottunk ebbe a csapatba, igy majdnem ugyanazon csapattarsakkal, viszont uj edzokkel, kevesebb edzessel szerencsere, de ujabb tanulnivaloval tudtuk folytatni.

Az elso evben itt is sikeresek voltunk, az elmezonyben vegeztunk, jo meccsekkel, jo jatekkal, egy 3. akkor ott szamunkra abszolut sikeresnek szamito helyezessel.

Majd eljott a 2015-16-os szezon

A csapat picit atalakult, volt aki elment, a nagy tobbseg megmaradt, jottek ujak is. Jol indult az ev, az elszantsaggal sem volt gondunk, ismet eros cellal indultunk neki a szezonnak. Voltak embereink minden posztra, ugy veltuk, mindenunk megvan a sikeres zarashoz.

Jo mecsekkel kezdtunk, hoztuk a gyozelmeket, bizakodok voltunk az elso par honapban.

Aztan egyszer csak valami kezdett megvaltozni szepen lassan.

Az edzesek latogatasa csokkent, egyre tobb embernek lettek kifogasai, mas prioritasa az eletben. Egy bizonyos szintig ez teljesen normalis, hiszen nem iskolasok vagyunk mar. Munka es maganelet mellett csinaljuk, raadasul nem elso osztalyu szinten mar a kosarlabdat. De amikor valaki sorozatban hagy ki edzeseket, es meccseket kifogasolhato magyarazatokkal, az mar nem teljesen fer a tobbiekkel szemben. Voltak jatekosok akik ki is koptak, igy a letszamunk is kezdett csokkeni.

En ugy gondolom, hogy az eselyunk megvolt, de sajnos talan a celra valo koncentralas, kitartas helyett, mas vitte el a fokuszt.

Persze nem en vagyok az edzo es lehet, hogy szubjektiven latom azt ami tortent, de hosszas agyalas utan ezt tudom felhozni a leglogikusabb indoknak. Ami meginkabb sajnos kezdett atfordulni rossz iranyba az az egymas irant valo alazat, tisztelet. Teltek el ugy edzesek, meccsek, hogy az edzokkel voltak veszekedesek, vagy epp csapattarsak vesztek ossze butasagokon. Egyre inkabb kezdtem erezni, hogy baj van, es ez igy mar nem az igazi.

Eleinte nem akartam ezzel az egyre erosodo erzesemmel foglalkozni, gondoltam csak hullamvolgyben van a csapat es rosszabb idoszak van, majd tuljutunk rajta.
De amikor mar ugy teltek el edzesek, hogy egyre tobb ocsarolosas, sertegetes ment ellenem is, akkor mar kezdtem rajta komolyan elgondolkozni, hogy mirol is szol most ez az egesz. Aztan amikor mar tobb csapattarsnak is megindult a mondokaja a masik fele (a hata mogott is ami talan meg rosszabb) nagyon kezdett elszaladni a lo mindenkivel. Nem mondom, hogy en nem szidtam neha a masikat, ez mindenkivel elofordul, miutan mindenki stresszes es ideges, de egy normalis szint ala nem szabad ezzel sullyedni ugy gondolom.

Lefelé a lejtőn


Volt, hogy meccsek mentek el ugy, hogy egymassal veszekedtunk. Ahelyett, hogy magunkba szalltunk volna, es azt gondoltuk volna at, hogy sajat magunk mit csinalhatunk volna jobban a palyan, inkabb a masikkal orditottunk, vagy epp az edzoket szidtuk.

 Ez mar az a pont volt, ahol mar teljesen ereztem, hogy ez nem az az irany ami jora vezet, es ez nem az amiert en csinalom ezt a sportot, ez igy nem ad oromet. Raadaasul akarmennyire nem az a szandek, ez konnyen vezethet egy csapat szetesesehez.

Sajnos hiaba vannak meg a jo jatekosok, a kepessegek egy csapatban, ha nem egysegkent jatszunk. Ha nem tiszteljuk, biztatjuk egymast, es folyton a masikat hibaztatjuk, (ennek hangot adva is) az bizony nem tud sikerre vezetni.

Hat igy tortent az, hogy a jonak indulo kezdesunkbol, lett egy nehezen osszehozott 6. helyezes. Hozzatennem, hogy az elso 5 csapat, aki elottunk vegzett, azert jo csapatok voltak. Ha nem is mindenkit, de le tudtunk volna parat gyozni belole, ha minden klappol a csapatban. A 6. helyezesnel jobbak voltunk, az egyszer biztos.

Vitathatatlan bizonyiteka annak, hogy egy csapat eredmenyessege nem csak a tehetsegen mulik.

Most hogy vege a szezonnak, es ennek az egesz oruletnek ami az iden volt, vegyes erzelmek motoszkalnak bennem. Egy kicsit orulok is, hogy vege, mert a vegere mar kicsit teher lett az egesz ilyen formaban. Plusz mar az is kicsit sok volt, hogy majdnem minden egyes hetvegen volt meccsunk. Az elmult 14 evben majdnem minden esetben lemondtam minden masrol, amikor meccs vagy edzes volt. ( lehet, hogy most jott el az eletemnek az a resze, ahol ez kicsit mar terhes volt szamomra, akarmennyire imadom a meccseket es a versenyzest)

De kozben ott volt a csapat, nyilvan nem akartam ott hagyni oket a szezon vege elott. 1-2 csapattars mar ezt megtette, en felelosseget ereztem irantuk, az edzoim irant es a sajat elhivatottsagom irant is.

kosaras

De mindegy is, vege.

Lett ami lett, ezen mar valtoztatni nem lehet, es nem is akarok. Menni kell tovabb es tanulni a tortentekbol es mindig van esely valtoztatni a jovon.

Az idei nyarat Amerikaban toltom a parommal (errol is fogok majd egy posztot irni, izgatottan varom:).) Osszel ugyan itthon leszek, viszont utana telen megint megyek ki ujbol. Igy a kosar szezon felen tudok maximum reszt venni, aminek orulok is meg nem is.

Magat a sportot meg mindig nagyon szeretem. Nyilvan a sikerelmeny, a jol lejatszott meccsek, a gyozelmek, es a versenyzes tolt es boldogga tesz. Ez nem is fog valoszinuleg valtozni sosem, de egyelore ugy nez ki hogy most szogre akasztom a cipot..

Atmenetileg vagy vegleg, ez meg a jovo titka..:)

Ha van nektek is hasonlo elmenyetek, barmi kommentetek, alig varom, hogy megosszatok velem!

Szep napot mindekinek!

J.

Please like and share:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.