Nem baj, ha nem vagy mindig a toppon. Senki sincs. Még az sem, aki mindig azt mutatja.
Néha nem baj, ha van baj.
Nem baj, ha néha “depis” vagy. Nem baj, ha nem rejted el, hogy épp nem vagy jól. Nem baj, ha nem mindig vágsz boldog arcot és villantod meg a tökéletes (vagy csak annak tűnő) mosolyodat.
Nem baj, ha nem akarod az érzéseidet besöpörni a szőnyeg alá, mondván, hogy :
 “Senkinek sincs ideje erre a hülyeségre ami most bennem zajlik egyébként is…”vagy, hogy ” Annyi dolgom van most, meg amúgysem aktuális, hogy most foglalkozzak magammal.”
Igenis, aktuális.  Igenis, kell, hogy szánj rá időt, hogy megéld. Igenis FONTOS amit és ahogy érzel!
baj
Nem baj, ha nem tompítod el az érzéseidet. Nem baj, ha a mélyükre ásol, és igazán átéled őket. 
Nem baj, hogy néha összeomlasz és kisírod magad, vagy épp szétvered a box zsákot.  Nem baj, ha néha érzel fájdalmat, csalódottságot, haragot vagy reménytelenséget. Ettől leszel igazi ember.
Hidd el, hogy jót tesz ha néha teret adsz nekik, még akkor is, ha a társadalmunk legtöbbször épp az ellenkezőjét súlykolja belénk. 
“Ne légy gyenge, túl érzelmes vagy érzékeny, ne sajnáld magad, szedd már össze magad, ne mutasd, hogy gyenge vagy, ne lássák, hogy elvesztetted az irányítást”, és társai.

Igenis, érezd és mutasd ki az érzéseidet!

Ha mindig elnyomod  és sohasem éled meg őket, előbb vagy utóbb feltornyosulnak és egy erősebb formában térnek vissza, amikor biztosan fogsz rájuk figyelni. (betegség, baleset stb.) 
Ha viszont igazán megéled és átéled őket, gyorsabban is fogsz gyógyulni és továbblépni általuk.

Nem baj, ha ÉRZEL. Nem gyengeség.

Sőt, a mai világban én kifejezetten úgy érzem, hogy igenis erőssé tesz az, ha néha figyelsz befelé és megfigyeled, hogy milyen érzések, gondolatok vannak benned és ezáltal lépsz tovább. Hiszen az számít igazán, amit TE érzel. Nem az, hogy a párod, a szüleid, a barátaid, a főnököd. Az a fontos, hogy TE mit érzel. Ez a TE életed. Nem másé. Tiéd az irányítás.
Nyilván most nem arról beszélek, hogy egy nagyon jelentéktelen dologból csinálj nagy ügyet, akadj ki napokra, sírj, mint egy kisbaba, és viselkedj úgy, mintha épp egy szakításon lennél túl. (De egyébként ha ez esik jól az adott pillanatban, tedd azt, csak azért ne ragadj bele hosszú időre!;))
Szeretném nyomatékosítani benned, hogy teljesen normális, ha nem mindig vagy toppon és szárnyalsz! Nem vagy ezzel egyedül, hidd el!
Ahogy már írtam, így sokkal könnyebb túllépni a negatív érzelmeiden ha megéled őket és a jövőre tekintve sem fognak okozni (annyi) kárt benned, akár fizikai szinten. 

Mikor volt utoljára, hogy igazán figyeltél a belső hangodra? Hogy figyeltél arra igazán mit érzel? Megélted azt amin épp keresztül mentél? Mikor engedted meg magadnak, hogy kicsit szarul légy, és letedd a “minden happy” táblát?

Kommunikálj az érzéseiddel! Légy őszinte magadhoz!
Legközelebb, ha rosszabb pillanatod van, ahelyett, hogy ügyet sem vetnél rá, és próbálnád leplezni, inkább helyezd előtérbe és bogozd ki.
Szánj egy kis időt magadra.
Ülj le, rakj be valami nyugis zenét, kicsit lazulj le, vegyél pár mély levegőt és tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

Mi az igazi oka annak, hogy így érzek?

Ki miatt érzem magam így?

Mit tehetek azért, hogy a lehető legjobb módon dolgozzam fel ezt az érzést, és az okot, ami mögötte van?

És hagyd hogy jöjjön a válasz.  Maradj ebben a helyzetben, csak lélegezz és figyelj befelé.
Légy türelmes.
Majd ha megvannak a válaszaid, szépen engedd el a rossz érzéseidet. 
Légy kedves magadhoz, szeresd magad!
Itt vagyok, ha beszélgetni akarsz valakivel! 🙏
Minden rendben,  semmi baj.
Judit
Please like and share:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.