Ebben a posztban  a 2014-ben diagnosztizált pajzsmirigy megnagyobbodásom történetéről beszélek, valamint az alternatív gyógymódokról, amiket utam során találtam.

A történet hossszúra nyúlik, hiszen az elmúlt két év alatt sokféle dolgot felfedeztem és tanultam. Több posztra fogom lebontani, a mostaniban a sztori első részét olvashatjátok.

Méghozzá azért döntöttem úgy, hogy írok erről, mert tudom, hogy jónéhányan szenvednek ebben a betegségben Magyarországon és így esetleg inspirálni vagy segíteni tudom a sorstársaimat ezzel.

Tudom, hogy mennyire kilátástalan a mai egészségügyi helyzet Magyarországon. Az ellátás hónapokba is telhet, főleg ha a TB rendszerre szeretne valaki támaszkodni (miért ne tenné, hiszen ezért fizeti a TB-t ugyebár.) Ezen felül pedig tudjuk, hogy sokszor nagyon felületes, gyógyszer és műtét központú. Arról nem beszélve, hogy még ha sürgős is esetleg egy műtét, könnyen előfordul, hogy arra is több hónapos a várólista. Ez talán nem csak a magyar rendszerre jellemző, hanem az összes nyugati medicinát alkalmazó országra.

Ha pedig valaki annak ellenére, hogy fizeti maga után az egészségügyi járulékot úgy érzi hogy ebből nem kér, az privát specialistához fordul, pénztárcát nem kímélő módon.

BETEGSÉGEM KIDERÜLÉSE

2014 augusztusában derült ki, hogy a pajzsmirigyem jobb lebenye meg van nagyobbodva.

Az exbarátom egyik családtagja vette észre, hogy mintha lenne egy kis hupli a nyakamon. Mivel neki is ez volt a problémája, könnyen “kiszűrte.”

Elmentem a kórházba, hogy kivizsgálják, de sajnos az eredmény nem kecsegtett jóval és pont ahogy ő tippelte, az lett a diagnózis.

A jobb pajzsmirigy lebenyemen egy több mint 4 cm-es  ún. strúma vagy golyva van, vagyis egy göb található rajta benne egy cisztával. A doktor elküldött vérvételre, hogy leellenőrizzük a hormonértékeket, ahhoz, hogy megtudjuk, hogy a pajzsmirigy jól működik-e, esetleg alul vagy felül. A golyvanövekedéshez nagyon sokszor hozzájárul a pajzsmirigy túlműködés, gyulladás is, de legtöbb esetben a jódhiány az oka. 

Hála az égnek, a véreredményem rendben, hormonértékek nem mutatnak eltérést. (yes, öröm az ürömben!)

Ötletem sem volt, hogyan reagáljak megfelelően erre a szituációra. Mérges voltam, és legszívesebben nekiálltam volna bömbölni, mint egy kisbaba és elfutni a világ elől. Semmi hasonló nem történt velem még, előtte 10 évig kosárlabdáztam versenyszerűen, sosem volt gondom az egészségemmel. Azt hittem, hogy velem semmi nem történhet! (haha persze, ha csak ezen a két dolgon múlna, hogy valaki sportol és előtte nem volt semmi baja, minden második ember tökéletes egészségnek örvendene a Földön)

Egyszerűen nem értettem miért történik az egész.

Addigra már jónéhány spirituális könyvön túl voltam, hébe -hóba meditáltam is, használtam egy-két gyakorlatot és azt gondolom, hogy a hozzáállásom is optimista volt alapesetben. Ott abban a pillanatban azonban annyira elkeseredett voltam, hogy a spiritualitás és hogy vajon mi lehet a lelki oka a betegségemnek volt az utolsó dolog, amire gondolni tudtam.

MIÉRT ÉN? 

Elmentem egy specialistához (endokrinológus) hogy nézzen meg, illetve, hogy biopsziával megvizsgálják a ciszta hogyanlétét.

Nos, hát nem mondom, hogy mennyire féltem ettől a szúrástól. Nem is magától a gondolattól, hogy egy kb. 20 cm-es tűt szúrtak a nyakamba, hanem hogy mi lesz az eredény majd. Jóindulatú vagy sem?

A szúrás után

Pár nap múlva meg is volt az eredmény. Hála az égnek jóindulatú! (Húú annyira hálás voltam, és annyira örültem az eredménynek, hogy nem vagyok rákos!) Furcsa leírni ezt a szót, valamiért az embereknek egy félelemkeltő szó alapból. De a lényeg, hogy nekem jóindulatú a ciszta a göbben! Éljen!

Majd jött a fekete leves. Visszamentem az orvoshoz az eredménnyel a kezemben nagy boldogan, de ő gyorsan elvette a kedvem mindentől.

Azt gondolom nem is kell hozzátennem, hogy időpontom volt a Onkológia Intézetben (milyen bizarr, de mivel a 12. kerületben laktam ez volt az odatartozó kórház) ráadásul a nyaki sebészeten (még bíztatóbb) az egyik specialistához, és körülbelül 2 órát ültem ott mire sorra kerültem.

Az orvos megnézte a papirjaimat, megvizsgálgatta a pajzsmirigyemet, majd mindenféle kertelés nélkül közölte, hogy ezt csakis műtéti úton lehet eltávolítani, mert már akkora (3 cm felett műtétet javasolnak nemzetközi szinten) hogy előfordulhat, hogy elkezdi nyomni a lég vagy a nyelőcsövemet, lassan ugyan, de nőhet is, valamint kis esetben, de elrákosodhat. Plusz mivel körülveszi a pajzsmirigyemet nagy az esélye, hogy az egész jobb lebenyt eltávolítják. Rutinműtét, mindennapos. Ja és simán megeshet, hogy életem végéig hormonpótlást kell szednem ezután.

Hát köpni, nyelni nem tudtam! Mondtam az orvosnak, hogy ezt át kell gondolom, majd lefehéredve távoztam. Mondta, hogy rendben majd telefonáljak, van legalább 1 hónapos várólista a műtétre.. Majd kisétáltam az orvosi szobából, kiértem a kórházból és lefagyva próbáltam felfogni mi is történt velem az imént. Ott álltam a kezemben a kórház előtt az eredményekkel a kezemben, teljesen lesokkolódva.

Egy kb. 4 cm-es cisztás göb található a pajzsmirigy jobb lebenyén. Jóindulatú. Hormonszintek normálisak. Műtéti eltávolítás javasolt.

Ja igen, azt még hozzátette az orvos mielőtt eljöttem, hogy amennyiben nem választom most a műtétet 6 havonta kontrollra kell járnom. De szerinte előbb-utóbb úgyis a műtét mellett döntök, mert zavarni fog és be fogom látni, hogy az a legjobb megoldás. Valamint minél előbb van műtét, annál kisebb a kockázat.

Mert hogy mint minden operációnak, ennek is lennének kockázatai, már azon túl is, hogy valószínűleg a teljes jobb lebenyt el kellene távolitani és lenne egy vágás utána a torkomon. Mivel nagyon közel van a hangszálhoz, ezért kis %-ban ugyan, de előfordulhat, hogy megsérül a hangszalagom és változni fog, esetleg rekedtes lesz a hangom. Ja és ugye már említettem, hogy könnyen megeshet, hogy életem végéig kell szednem hormonpótlás gyógyszert. Tyűűűűha, hát jobb, hogy nem látta az arckifejezésem a doki, mert épp elfordult amikor ezeket a dolgokat sorolta!

Már akkor sem voltam a modern gyógyászat és medicina híve, hát még ezek után, amint ezeket a dolgokat ilyen kellemes formában átadta a doktorúr számomra. Egyszerűen hallani sem akartam a műtétről!

Biztos, hogy van más megoldás, csak meg kell találnom! Az a szerv nem azért van ott, hogy csak úgy kivágják, aztán hipp-hopp probléma megoldva! Nem és nem és nem!

Csalódottan, összetörve ellindultam haza, és “férfiasan” bevallom ZOKOGTAM egész úton. Annyira meg voltam ijedve és tanácstalannak éreztem magam.

Tudom, hogy nem a világ vége, és örülnöm kellene, hogy nem rák. Persze. De nekem akkor ott, ez volt a LEGNAGYOBB problémám és azt éreztem, hogy összeomlik a világom.

Mitévő legyek? Alternatív gyógymódok és megoldások

Miután kicsit megembereltem magam, felhívtam anyát meg a nővéremet. Nyilván ők is ledöbbentek, örültek neki, hogy nem súlyosabb a történet, de ők sem tudtak egyelőre jobb tanácsot adni, mint hogy minden rendben lesz, majd megoldódik valahogy.

Először is  a nővérem tanácsára felhívtam egy természetgyógyászt, aki már “küzdött” pajzsmirigy problémával. Tanácsolt számomra néhány természetes táplálékkiegészítőt, valamint a diétám alapos megváltoztatását, és a PALEO étrendre való áttérést. Majd megadta egy talpreflexológusnak is a telefonszámát, aki szintén majd jobbá tudja tenni elmondása szerint a helyzetet.

Egy kicsit talán megnyugodtam, de elkezdtem kattogni. PALEO? Nekem sosem volt semmilyen étrend megszabásom (azt hagyjuk, hogy mennyire étkeztem egészségesen) én mindig azt ettem amit akartam, olyan mennyiségben amilyenben akartam, annyi édességgel kiegészítve amennyivel csak lehet (egy Nutellás bödönt is simán belapátoltam kiskanállal egy délután alatt!) Igazából sosem foglalkoztam komolyabban az étkezési szokásaimmal, főleg mivel, hogy sportoltam is, ezért még talán többet is ettem mint az átlag korombeli lányok, akik nem nagyon mozogtak.

Hát itt volt az idő a változtatásra.

Abban biztos voltam, hogy amennyire csak lehet utolsó helyezést szánok a műtétnek és “csak ha tényleg nincs más lehetőség” címkét adtam neki, ezért hajlandó voltam bármi mást kipróbálni. Gondoltam a paleo étrend nem lehet rosszabb mint a műtét, szóval akkor álljunk neki.

Eleinte rengeteget próbáltam kutatni, olvasgatni erről a típusú táplálkozásról és minél több infót és receptet összegyűjteni. Elkezdtem különböző gluténmentes lisztekkel és magtejekkel (laktózmentes) próbálkozni.

Rengeteg ellentmondásos dolog kering az interneten ezért sok kérdés és zavar volt a fejemben, hogy most mi a jó és mi a nem.

Például a nagy cukor kérdés. Szóval azt gyorsan megtanultam, hogy a finomított cukor a rossz fiú. De akkor mit használjunk helyette?

Rengeteg opciót találtam, például a méz. Ez ugye a méhecskék által származik, tehát rossz nem lehet, persze a feldolgozás módjától azért nyilván függően. De magas a glikémiás indexe, megemeli a vércukrot ezért nem a legjobb.

A paleoban akkoriban (talán még ma is) elterjedt  xilit és az eritrit voltak.  Az eritrit abból a szempontból jobb állítólag, hogy nulla a glikémiás indexe, ezért cukorbetegek is fogyaszhatják.  Ezt a mai fejemmel és tanultakkal már tudom, hogy semelyik sem a legjobb, mert gyulladást tud okozni a bélrendszerben.

Aztán mivel a kenyér nagyon hiányzott az étrendemből, elkezdtem kenyérsütéssel kísérletezni, különböző gluténmentes maglisztekből. (Mert ugyebár a glutén sem a barátunk!)

Illetve ahogy már említettem édességmániás voltam, ezért kizárt volt, hogy lemondok róluk, így elkezdtem különböző paleo desszerteket is kipróbálni. Az eleje elég döcögősen ment, nem sok örömöm volt bennük, hiszen ízben és állagban is különböztek az eredeti verzióktól. De tanultam folyamatosan. Például, hogy az édes nassik jobban készülnek el mondjuk gesztenye liszttel vagy rizsliszttel, mint kókuszliszttel, mert attól csak morzsásak és szárazak lesznek.

Amint láthatjátok az első két paleo kenyerem nem sikerült túl csodásra. Előbb vághattam volna valakit fejbe vele, minthogy elfogyaszthattam volna, vagy túl kemény lett, vagy szétesett morzsákra. 🙂

Közben elkezdtem járni a talpreflexológushoz is, aki tulajdonképpen a talpamon keresztül nem csak a pajzsmirigyemet, de az egész szervezetemet, testemet stimulálta, és harmonizálta és ezáltal segített a gyógyító folyamatokban. Hetente kezdtem el járni hozzá járni. Egy rendkívűl ügyes, kedves és tapasztalt hölgy egyébként, jónéhány embernek segített, és nem csak testi de lelki szinten is, mindenkinek szívből ajánlom a szolgáltatását. Ha kíváncsi vagy bővebben, miért is hasznos a reflexológia itt olvashatsz többet róla.




Igyekeztem kizárni a mindennapi gondolataimból ezt a pajzsmirigy témát és élni az életet tovább, persze a paleo étrend szerint étkezni amennyire lehetett. Szerencsére nem volt semmilyen tünetem és a megnagyobbodás is csak akkor volt látható, ha valaki jól megnézte a nyakamat.

Eltelt 6 hónap, majd eljött a kontroll ideje.

Ugyanahhoz az orvoshoz mentem, majd anélkül, hogy bármit megvizsgált volna, csak rám nézett egy elégedett mosollyal és ezt mondta:

zze, már mondtam Önnek, hogy nem tudok mit kezdeni a strúmájával, foglaljon egy időpontot műtétre!

Nem igazán tudom leírni a dühöt és a tehetetlenséget amit éreztem! Meg sem vizsgált, se ultrahang, se vérvétel, semmi, csak egy gépies mondat csúszott ki a száján: műtét. Legszívesebben ráborítottam volna az asztalt. Nem akarom a műtétet, biztos, hogy van valami más megoldás!! Bár mit várhattam volna az orvostól, túl akart lenni rajtam is meg a problémán is egy műtéttel.

Válaszokat akartam, válaszokat, hogy miért került ez a strúma a nyakamra, és mit kell ahhoz tennem, hogy eltűnjön?!

Lelki/Spirituális okok keresése

Ahogy már korábban említettem, már elolvastam jónéhány könyvet a spiritualitástról a lélek és a test kapcsolatáról, és hogy hogyan függenek össze a testi tünetek a lelki problémákkal. Még nagyon kevéske információm volt az egészről, hiszen az egy dolog, hogy általánosságban mi a megoldás, ezek a válaszok mindenkiben mások, hiszen különbözőek vagyunk, különböző okokkal. Sajnos nem voltak megfelelő forrásaim akkor még ahhoz, hogy keressek egy gyógyítót, terapeutát aki tudna segíteni a természetes gyógyulásban, ezért az internethez és további könyvekhez fordultam.

Gondolom a csakra rendszerről már sokan hallottatok.

A csakrák a testben elhelyezkedő energiaközpontok, “energiakerekek”, melyeken keresztül folyamatos energia áramlik a fizikai testünkbe.  

Állapotuk meghatározza a fizikai, érzelmi, és spirituális hogyanlétünket. A gerinc mentén 7 fő csakra helyezkedik el, melyek összeköttetésben vannak a testünkkel, szerveinkkel. Amikor egyensúlyban vannak, a csakrák nyitva vannak és jól működnek a hozzátartozó “funkciók” és szervek, amikor viszont kiesnek a harmóniából, lassulnak a működésükben, esetleg bezáródnak, akkor energiablokkok és gócpontok tudnak kialakulni az adott területen.

csakrák

A torokrésznél, a nevéből is adódóan a torokcsakra van jelen. A kommunikációért, az igazunk kimondásáért (ami a szívemen a számon), saját magunk felvállalásért, önkifejezésért, kreativitásunkért felel. Amennyiben kizökken a harmóniából akár jelentkezhet torokfájással, rekedtséggel, a nyakon elhelyezkedő nyirokcsomók duzzanatával és mint esetemben is sokkal komolyabb tünettel is. (ez persze nyilván nem egy nap alatt alakul ki.)

Egy ilyen meghatározó betegség esetén azt mutatja, hogy valami nagyon diszharmonikus az adott csakrában.

Rengeteget kutakodtam neten, és  rátaláltam egy energia terapeutára, aki a csakrák specialistája, Carol Tuttle.  Ő a videójában bemutat egy csakra gyógyító feladatsort is, amellett, hogy teljes egészében elmagyarázza a csakra működését. Meg tudjátok nézni magyar felirattal is működik, de sajnos mivel a Google automatikus fordítása tudjuk, hogy nem a legjobb, írjatok nyugodtan és nagyon szívesen segítek, ha nem egyértelmű amit mond. 🙂 Röviden azért leírom nektek természetesen.

Például “A Király beszéde” c. filmben lévő gyakorlatsort is ajánlja, illetve a nagy erőteljes sóhajtozás imitálását, ami jó hatással van a csakrára. Kék színű ruhák viselése is tanácsos a csakra erősítésére. A videó végén bemutat egy energizáló gyakorlatot, ami közben megerősítéseket kell mondani a csakra állapotának javítására. Például:

  1. Kimondom amit érzek.
  2. Könnyen kimondom amit érzek.
  3. Ha kimondom amit érzek támogatásra lelek általa.
  4. A gondolataim egyértelműek és könnyen kifejezem őket.
  5.  Tudom, hogy mi jó nekem.
  6. Becsülök másokat is, akik kimondják amit éreznek.
  7. Nyitva van a torokcsakrám.
  8. Hálás vagyok azért, hogy ki merem mondani amit érzek.

Mint azt megtudtam kutatásaim során egy csakra bezárulása traumáktól is megtörténhet. Tehát  simán lehet, hogy kiskoromban volt egy olyan trauma amit nem dolgoztam még fel és ez az egyik oka a betegségemnek. Nyilván ezt magának az ember nehezebben fejti meg, hiszen valószínűleg mélyebb tudatalatti rétegekbe kell leásni, ehhez mindenképpen szakember, terapeuta kell.

De ahogy azt Carol is elmondja a videójában, ha problémát érzékelsz a kommunikációdban, nem mered kimondani amit igazán érzel, nem tudsz nemet mondani, nem állsz ki magadért, áldozatszerepet játszol az vezethet a csakra blokkjaihoz. A magyar nyelv ezt nagyon szépen fejezi ki: “lenyeled a gondolataidat, valódi érzéseidet” (és tessék egy kis púpként már akár gyülekeznek is a pajzsmirigyeden.)

Ezekkel a dolgokkal abszolút tudtam azonosulni ahogy végig gondoltam az elmúlt éveimet.

Sosem mertem igazán kimondani amit érzek, főleg ha nem értettem egyet valakivel. Hagytam, hogy szinte bármire megkérhessen a környezetem, nem mertem nemet mondani. Mindig másoknak akartam megfelelni és inkább feláldozni a saját akaratomat. Nem adtam teret a kreativitásomnak sem.

 Nagy követője vagyok, Lousie L. Hay-nek, róla már biztosan hallottatok. Több tucatnyi könyve van a saját magunkkal való kapcsolatról, önszeretetről. 90 éves (bár kb. 60-nek néz ki) és természetes módon meggyógyította magát a rákból. Itt megtalálhatjátok a könyveit magyar nyelven, de a könyvesboltok is tele vannak velük. Nagyon jó meditációi és megerősítései is vannak, amiket előszeretettel elkezdtem használni. Itt rengeteget találtok felirattal, vagy magyarra fordítva.

Ő a következőket állítja a torokcsakráról:

“A torok jelképezi a “igazunk kimondását” a “kimondását annak amit igazán szeretnénk és érzünk”. Amikor torokproblémáink vannak, általában nem érezzük magunkat elég erősnek ezekhez, nincs elég önbizalmunk, nem érezzük, hogy jogunk lenne ezekhez a dolgokhoz. Nem merünk kiállni magunkért.”

A következő megerősítések mantrázását javasolja:

“Biztonságos és jó dolog ha kimondom amit érzek. Könnyen és boldogan fejezem ki magam. Könnyen kiállok magamért. Kifejezem a kreativitásomat. Hajlandó vagyok a változásra.”

Mivel abszolút stimmelnek nálam ezek a problémák, úgy gondolom, hogy jó úton járok ahhoz, hogy kiderítsem min is kell változtatnom, hogy az állapotom javuljon. A testem egyértelmű jelzéseket küld, csak meg kell tanulnom őket megérteni.

Nem mondom, hogy az egyetlen oka és, hogy ezzel meg is gyógyítom magam, mert azért ez nyilván sokkal komplettebb és ha ilyen egyszerű lenne akkor nem is lenne kihívás.

A következő posztban mesélek még arról, hogy milyen módszerekkel találkoztam és próbáltam ki, és beszámolok a javulásomról is! Tartsatok velem!

Nektek van pajzsmirigy problémátok? Hogyan kezelitek őket?

Nyilatkozat felelősség kizárásáról: Az ezen az oldalon található információk nem helyettesítenek semmiféle orvosi és egyéb professzionális tanácsot, kezelést, vagy diagnózist, mindössze tájékoztató jelleggel bírnak. Személyes tapasztalatokra, az általam tanultakra és olvasottakra épül minden ami megosztásra kerül az oldalon, ezáltal nem vagyok köteles vállalni semmiféle felelősséget, vagy kötelezettséget.

 

Please like and share:

3 thoughts on “Pajzsmirigy megnagyobbodásom és az alternatív gyógymódok-Első fejezet”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.