Rossz pillanatok
Két hete hogy nem dolgozom..
Furcsa érzés.. furcsa mert ez már kicsit mivel így a karácsony és a szilveszteri pihenés is benne volt, kicsit már kezd sok lenni az itthonlét. főleg így, hogy nem én választottam.
Nem gondoltam volna, hogy én ezt fogom mostanában mondani, akinek a munka és az edzés mellett kevés ideje volt bármire is, de azért más így, mert nem ‘megengedetten’ töltöm szabadon az időmet, illetve nem így fogalmaznék. Hanem nem jó érzéssel teszem, mert közben motoszkál bennem valami, hogy nem inkább munkát kellene keresnem, vagy nézegetni a lehetőségeket?! Jajj, mennyivel szívesebben csinálnám ezt már úgy, hogy munka után, mert akkor már  nyugodt lennék, akkor más lenne.
Tényleg akkor jön rá az ember,hogy mennyire meg kell becsülnie azt ami van, amikor elveszi az élet.
Legyen az ok bármi, bár én általában azt veszem észre, hogy amikor egy ilyen nagy horderejű dolog változik az ember életében, akkor sokkal sokkal jobb dolog jön ahelyett, ami volt.
Várom, várom azt hogy ez belépjen az életembe és folytathassam a céljaim tervezését ott ahol abbahagytam, úgy, hogy már van állásom és megnyugodhatok az anyagiak miatt is.
Én optimista embernek tartom magam, de hiszem azt, hogy akármennyire is szeretné az ember nem lehet minden pillanatban boldog és nem rejtheti a rossz érzéseit, a sírást, a dühöt, a haragot, a csalódottságot, a szomorúságot, a félelmet  folyton véka alá, és muszáj kitörnie néha az ilyen jellegű érzelmeknek is belőlünk.
Kép: Pinterest
Emberek vagyunk, nem beprogramozott robotok érzelmek nélkül,nem tudjuk mindig színlelni azt,hogy minden rendben. Amikor huzamosabb ideig, vagy többször felbukkan a rossz érzés, a rossz kedv egy bizonyos dolog miatt  úgy gondolom, hogy akkor át kell adni magunkat az érzelmeknek, kiengedni kicsit amit próbálunk elnyomni és magunknak sem merünk bevallani, hogy igenis szarul vagyunk.
Kép: Pinterest
 Ez most az a rész amikor igenis vagy ki kell sírni magunkat, hallgatni egy kis szomorú zenét, megnézni egy drámát a TV-ben, akár futni egyet és közben kisírni magunkat, vagy a barátunk vállán, akinek kiönthetjük minden bánatunkat. De eljön az a pont, amikor át kell magunkat adni ennek az érzésnek, felhagyva azzal, hogy azt leplezzük,hogy minden oké és jól vagyunk.
Nem, nem azt mondom,hogy vágjuk fel az ereinket, és napokig tocsogjunk a depiben, mert az már a ló másik oldala. De mondjuk egy pár óráig, vagy legrosszabb esetben egy napig kiengedhetjük magunkból, ami amúgy is kikívánkozik, és persze utána véget venni ennek az állapotnak egy edzéssel, egy vígjátékkal, egy baráti nevetéssel, valamivel, ami elűzi a rosszkedvünket.
Az életben vannak jó és rossz napok, általában a vihar és az eső után mindig felderül az ég és jön a napsütés, csak át kell vészelni ezeket az időszakokat. Ezek az időszakok tanítanak meg bennünket arra, hogy értékeljük a jót és különbséget tudjuk tenni jó és rossz között, illetve ezek visznek minket előre. Mindig csak lebegni és sosem zuhanni, egy idő után talán abba is bele fásulnánk ha csak színes lenne a világ és nem fekete fehér néha.
Kép: Pinterest
JB
Please like and share:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.